Sok lúd disznót győz, a feketegazdaság érdekeltjei pedig a még meg sem született adóreformot látszanak víz alá nyomni. Megjelent: Heti Válasz Online, 2010. június 20.

Úgymond „életszerűsítette" a minap két Fideszes képviselő az alkalmi munkavállalás feltételeit, amikor törvényjavaslatot nyújtottak be az ilyen munkavégzés rendjének megváltoztatásával kapcsolatban.

Pedig az idén áprilisban életbe léptetett szigorúbb szabályok már némi reménysugárral szolgáltak abban a vonatkozásban, hogy kormányzataink végre véget szándékoznának vetni az össznépi szembekötősdinek a széles körben elterjedt feketefoglalkoztatás terén.

Mert ugyan van-e a kis hazában olyan, aki nem ismeri a tényt: még a minimálbérre bejelentettek zöme is (egyes becslések szerint hetvennél is magasabb százaléka) ennél valójában jóval többet keres, csak éppen a közterhek lerovása nélkül. És akkor ők még a szerencsésebbek, hiszen van legalább egy bejelentett állandó munkahelyük, baj, öregség esetére legalább minimális táppénz, nyugdíj (úgy havi negyvenezer forint körüli összegű) ígéretével.

Arról nem beszélve, hogy többségük maga választotta e megoldást önfoglalkoztatóként, illetve az újabb alkalmazói módira válaszként: - Öreg, ennyit érsz nekem tokkal, vonóval, mennyire jelentselek be? Hát persze, hogy a „minimálbérre" a válasz, és még jó, ha éppen nem annak is a töredékére, napi 2-4 órára, a ténylegesen ledolgozott 8-10 helyett.

Az ok is közismert, a világcsúcs-gyanús hazai adóék, vagyis hogy minden kézhez vett száz forint nettó bér után az állam még hatvanegy befizetését várná. És már el is érkeztünk a hazai bérterhek kérdésében a tyúk vagy a tojás problematikájához, csak éppen az egészet a jövő időbe transzponálva. Hogy tudniillik ezen áldatlan állapot felszámolásához mi is szükségeltetik majd legelébb, az állami köztehercsökkentés, avagy inkább az annyira szükségesnek mondott adózói jogkövető magatartás?

Mialatt pedig a fogós kérdésre adandó válasz megszületik, az említett törvényjavaslatból láthatóan egymással teljes összhangban készül az állami és az érintett munkáltatói oldal a legkiszolgáltatottabbak, az alkalmi munkások gondjait az asztalról lesöpörni. Ugyanis még a Munkaügyi Központ adatai szerint is legalább másfél milliósra becsült réteg már-már javulónak tűnő helyzetén látszik ismét rontani a tervezet szerint rövidesen bevezetendő napi 500, illetve 1000 forintra csökkentett közteher.

Annak tudniillik, hogy a ma már minimálisan is ötezer forintra rugó napszám után az általános szabályok szerinti háromezer forint helyett csak ezer, vagy pláne ötszáz forint a közteher, a káros hatásait kizárólag és egyedül a teljesen kiszolgáltatott alkalmi munkavállalók fogják látni.

„Ingyen vacsora" ugyanis a szocializmus bukása óta tudhatóan a világon nem létezik, vagyis aki után töredék közterhet fizetnek, annak majdani juttatása, vele együtt szociális biztonsága is az (önmagában sem túl magas) általánosnak is csupán a töredéke lesz.

Persze, természetesen itt volna már végre az ideje az elképesztően bonyolult bejelentési, bevallási rendszer egyszerűsítésének (minek például minden alkalommal a rengeteg, egyszer már közölt adat, miért nem elég a TAJ, meg az adószám?), ám a fürdővízzel talán mégsem kellene a megannyi kiszolgáltatott alkalmi munkavállaló esélyeit is kiönteni az érdekelt, túlságosan is nagy erőt mutatni látszó alkalmazói lobbik nyomására.