ALKOTMÁNYSÉRTŐ MINISZTER?

Mert az offshore nem más, mint a kíméletlen és hazafiatlan gazdagodás intézménye.

Megjelent a hetivalasz.hu-n 2009.04.19-én.

Hogy valójában mik is a tervei a mostani kormány kreátorának a sajtóban a legnagyobb offshore szakértőnek kikiáltott Oszkó Péter pénzügyminiszteri kinevezésével, pontosan még nem tudható. „Rablóból lesz a legjobb pandúr”, szól a döntés védelmezőinek legfőbb érve, induljunk el hát magunk is ezen a szálon. Ha valaki ezt a rejtélyes sugalmazást mégis úgy találná magának lefordítani, hogy akkor a Pénzügyminisztériumot, vele az APEH-et, netán az egész magyar kormányt rövid úton és hamarosan áthelyezik mondjuk Panamába, azzal közlöm, hogy erről (egyelőre) nincs szó. Pedig ami azt illeti, az említett intézmények új, panamai címe már eleve és biztosan megkönnyítené a nagy nemzetközi országminősítők dolgát, elvégre a „panama” szó száznál is több év után sem vesztett szinte semmit mögöttes jelentésének diszkrét bájából. Az ötletből pedig még közvetlen pénzügyi előnyeink is származhatnának, amennyiben a nemzetközi gazdaság szereplői értékelni találnák a magyar virtust, a nyílt, őszinte beismerést, hogy márpedig minálunk, bizony-bizony még a régi, panamai szisztéma működik. Komolyra fordítva a szót, Oszkó kinevezése kapcsán többen is próbálkoztak a sajtóban az offshore jelenség meghatározásával. Az egyik fél, az erősen érdekelt tanácsadó cégek munkatársai kiterjedt szaktudásuk birtokában egyértelműen és kritikátlanul védték a nekik (is) aranytojást tojó tyúk intézményét, míg a kívülről nehezen felfedhető titkok ismeretének hiányában az opponensek többnyire csak a felszínt karcolták. Fogadják el ezért a több évtizedes gyakorlattal rendelkező, a lényegbe tisztán belelátó, ámde a tárgyban nem érintett adószakértő megállapítását, miszerint az offshore jelenség nem egyéb, mint a hazafiasságot még hírből sem ismerő, kíméletlen gazdagodás eszköze. Túllépve a védelmezők „adótervezés, adókímélés” és más, ezekhez hasonló hablatyolásain, nem másról van itt szó ugyanis, mint hogy egyesek a törvények tökéletlenségeit kihasználva, gyakoribb esetekben egyenesen törvényeket sértve bújnak ki egyértelmű, alkotmányban lefektetett kötelezettségük, a jövedelmi és vagyoni viszonyaikhoz igazított közteherviselés kötelme alól, és pont. Nekünk pedig mostanság egy olyan pénzügyminiszterünk lesz, aki ebben a nyilvánvaló alkotmánysértésben a legutóbbi időkig aktívan és nagy hatással szerepelt, és akinek kinevezésével ezennel (megint) kormányszintre emeltetett a minta, hogy azt mondja, „kaparj kurta, neked is jut”. Különben pedig ami a rablóból csodálatos módon élpandúrrá változással kapcsolatos nagypolitikai várakozásokat illeti, egy „rabló” ebben a ciklusban már alaposan megégette magát a miniszteri székben, ám a jelek szerint Bárándy doktor óriási bukását a minisztercsinálók mára elfeledhették, abból semmit sem tanultak.