A korábbi alkotmánybírósági megsemmisítésre fittyet hányva az Országgyűlés ismét olyan szabályt fogadott el, amely 2009-től bünteti, ha a cégek házipénztárukban többet tartanak egy meghatározott összegnél.
Megjelent a HVG-ben 2009.01.21-én.
A 2006-os 300 ezer forint ma már 500 ezret ér, az akkori éves bevétel 0,8 százaléka pedig annak 1,2 százalékát. Legalábbis erre utal a túl nagyra duzzadó céges házipénztárak ellen újra harcba induló kormány – a parlament által december 1-jén elfogadott – javaslata. E szerint a 2009-től érvényes házipénztár-szigorítás jószerével csak az értékhatárokat módosító megismétlése az Alkotmánybíróság (AB) előtt egyszer már megbukott törvénynek.
A két új pénzkezelési bekezdéssel kibővült számviteli törvény előírásai szerint a gazdálkodó szervezetek 2009-től nem tarthatnak kedvük szerinti összeget a házipénztárukban. A jogalkotó a készpénzállomány felső határát a házipénztár napi záróállományának havi átlagában határozta meg, ami nem lehet nagyobb, mint a társaság előző üzleti évi összes nettó bevételének 1,2 százaléka, vagy ha az kevesebb, mint 500 ezer forint, ekkor az utóbbi. A szabályok értelemszerűen a számviteli törvény hatálya alá tartozókra vonatkoznak, tehát az egyéni vállalkozókra és a bevételi nyilvántartást vezető egyszerűsített vállalkozói adót fizető bt-kre nem.
Az új előírás megszegése esetére ez alkalommal nem rendelt fizetnivalókat a parlament (szemben a 2006-os, a túllépés összege utáni 20 százalékos házipénztáradóval). Ugyanakkor ingyen ezentúl sem úszható meg a lazaság. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban a HVG kérdésére elmondták: a szabály megsértői egy esetleges adóhivatali ellenőrzés során a pénzkezelési előírások megsértése miatt az általános szabályok szerint kiszabható mulasztási bírságra számíthatnak. Ez gazdálkodó szervezetek esetében első alkalommal akár 500 ezer forintra is rúghat. Ha pedig a cég a revizor által megadott határidőre sem kurtítja az előírt mértékre házipénztára készpénzállományát, a korábban kirótt bírság dupláját kell megfizetni. Abban az esetben viszont, ha a határidőre teljesíti kötelezettségét, az első alkalommal kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.
A könyvelői körökben keringő történetek alapján érthető a kormányzati igyekezet, ugyanis gyakori, hogy a pár ezer forint tőkéjű bt-knél is több tízmillió van a házipénztárban, persze csak papíron. E nyilvánvalóan fiktív könyvelési tételeknek nagyon egyszerű a magyarázata: a tulajdonosok rég elköltötték magáncélokra a házipénztárban feltüntetett forintokat, anélkül hogy megfizették volna a társasági és különadó elkerülhetetlen lerovását követően fennmaradó summa után a 25 százalékos (illetve a tavalyig létező 35 százalékos) osztalékadót, valamint a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást.
A helyzet fonákságát az – ismét protestálási szándékukat hangoztató – adószakmai szervezetek szószólói is elismerik, ám az ő meglátásuk szerint alkotmányellenes a becsületes vállalkozások széles rétegét lehetetlen helyzetbe hozó, lényegében kollektív jellegű büntetés törvénybe iktatása. Úgy vélik: a fiktív pénztárak célzott ellenőrzésével sokkal egyszerűbben elérhető lenne a kívánt eredmény, ehhez pedig elegendő volna, ha az év végi adóbevallásban a házipénztárral kapcsolatos adatok feltüntetését is előírnák. Az opponálók érvei között szerepelnek a törvény végrehajtásának gyakorlati akadályai, mint például az, hogy a bankok általában jóval korábban zárnak, mint a legtöbb kereskedelmi egység.
A minden bizonnyal ismét az AB elé kerülő törvény sorsát megalkotói nyilván azáltal látták biztosítottnak, hogy a mostani alkalommal egyszerűen csak szabályozták a házipénztár nagyságát, anélkül hogy a többletösszeget a korábbihoz hasonlóan adóval (vagy más, értékarányos teherrel) sújtották volna. Az AB, amellyel egyébként éppen a házipénztár adójának 2006-os ügyében esett meg először, hogy egy már kihirdetett, ám még hatályba nem lépett törvényt semmisített meg, akkori határozatában az arányos közteherviselés alkotmányos elvének sérülését hangoztatta. Kimondta ugyanis, hogy a házipénztár készpénzállománya semmiképpen sem tekinthető az arányos közteherviselés alapját képező jövedelemnek, vagyonnak.