Mármint a vasárnap délutáni, Kossuth téri, Jobbik-ellenes gyűlésen. Nos, talán Magyarország, amely előtt ez alkalommal összefogásból csillagos ötösre vizsgázott két politikusa is, Rogán Antal és Bajnai Gordon, hogy ugyanott gyászosan leszerepeljen a harmadik felszólaló, Mesterházy Attila.

Nem hogy szélsőjobbos, de semmilyen politikus nem tett még ekkora jót ezzel a végletesen megosztott, a demokrácia útvesztőjében immár két évtizede reménytelenül bolyongó magyar néppel, mint Gyöngyösi Márton az elmúlt heti, ominózus parlamenti felszólalásával.

Mert tegye a szívére a kezét a kedves olvasó: ugyan ki mert volna önök közül akár egy héttel ezelőtt is komolyabb összegben fogadni arra, hogy a korábban soha nem halott nevű, Együtt Jeruzsálemért Mozgalom hívására a Kossuth térre gyülekező tömeget (!) majd az üzleti érzék tekintetében csalhatatlan, nemzeti színű zászlókat jó pénzért kínáló utcai árusok hada fogadja, méghozzá valóban kiváló forgalmat lebonyolítva? Hogy a spórolósabbak kezébe pedig maguk a rendezők, többek között a MAZSIHISZ és a Hit Gyülekezetének aktivistái nyomjanak szelíd erőszakkal, az esemény emelkedettebb pillanataiban majd lelkesen lobogtatott nemzeti színű papírzászlót…
És hogy mindezek tetejébe, már-már elvíve a rendezők orra elől a show-t, éppen a Fidesz frakcióvezetőjének, Rogán Antalnak beszéde nyissa meg a vele, pártjával szemben amúgy egyáltalán nem barátságos érzelmeket tápláló tömeg gyűlését. És Rogán Antal, valamint a rendkívül fegyelmezett, nagyszámú hallgatóság csillagos ötösre vizsgázott e napon, ki-ki a maga tételéből. Rogán az őszinteséget sugárzó, bátran előadott, kemény hangú beszédével úgy állította mondandója mellé az elején még nyíltan ellenséges hallgatóságát, ahogy azt csak egy komoly jövő előtt álló és rendkívüli tehetséggel bíró politikustól várhatjuk el.

Az ő fellépésétől egyáltalán nem függetlenül, a tolerancia jegyében, a kirekesztő gyűlölet elleni tettleges fellépésre összeverbuvált tömeg pedig ahogyan őt türelmesen végighallgatta, hogy a gyakorlatban mutassa be mindazt, amire maga oly régen és hőn vágyik.

És lengett, lobogott a számtalan nemzeti színű zászló, hogy az elvétve itt-ott feltűnő, provokatív politikai tartalmú feliratok, de talán még a sárga csillagos kitűzők is a nagy összhang, egyetértés nyomán egyszer csak nyilvánvalóan kínossá, oda nem valóvá váljanak.

De dicséretes kitűnőre vizsgázott Bajnai Gordon is, aki az ezúttal valóban jól formált, meggyőzően előadott beszédében – az őt követő Mesterházy Attilával éles ellentétben – nem csak ígérte, de be is tartotta szavát, miszerint az egyetértés, az ordas eszmék elleni összefogás jegyében ezúttal eltekint a napi-, pláne pártpolitikai tárgykörű kitételek felhánytorgatásától. Ehelyett inkább a mindkét oldal által erősen megfontolandó alkut ajánlott. Hogy tudniillik legyen végre vége már a magyar politika hidegháborújának, a megbélyegzősdinek, amely szerint a jobboldal egyenlő volna a nácizmussal, a bal pedig ugyanakkor a nemzetietlen kommunistasággal! Ami közben a valódi, és nézeteiket a nagy nyilvánosság előtt is vállaló igazi rasszisták nevető harmadikként, éspedig parlamenti mandátum védelmében kedvükre szórhassák a világba a magyarságot megszégyenítő, beteg gondolataikat…

Mindezek után következett Mesterházy Attila, a maga ügyetlenül kimódolt beszédével (ahogy az ateista MSZMP jogutódjának elnöke egy alapvetően zsidó szervezésű rendezvényen a keresztény adventről érzeleg), és a helyzetet aprópénzre váltva sanda, napi politikai manőverrel próbálna a kétharmados kormányerő elnökének diktálni. Miként ugyebár az az orránál tovább nem látó, buta politikus képeként ama nagykönyvben is nyilvánvalóan szerepel…