NEMZETKÖZI VALUTAALAP: NEM!

James Morsink, az IMF tárgyalóküldöttségének vezetője hibátlanul ejti már magyarul is e szót.

Megjelent a hetivalasz.hu-n 2009.05.24-én

Mind súlyosabb gazdasági nehézségeink ellenére úgy a Valutaalap, mint az EU egy hétig Magyarországon vizsgálódó küldöttsége szerint itt lényegében „minden nagyon szep, minden nagyon jó, (ezért) mindennel nagyon meg vagyunk elegedve”, ahogy azt itt jártában Ferenc Jóska császár és király is mondotta németes akcentussal és egykoron. Ezért azután a hét eleji, a pénzügyminiszterrel és a jegybank elnökével közös sajtótájékoztatójukat afféle győzelmi ünneppé magasztosították, hiszen – hurrá! – idén az eredetileg tervezett 2,9%-hoz képest akár még a GDP 3,9%-a is lehet az államháztartás hiánya, a gazdaság teljesítménye viszont a tervbe vett 5,5-6% helyett még 6,7 százalékkal is romolhat. Morsink úr az IMF, és Flores asszony az EU színeiben mindezen „nagyszerű” mutatók láttán egymást túllicitálva dicsérték a magyar kormány teljesítményét, amely „ha szükséges, hajlandó pótlólagos intézkedésekre a költségvetési és pénzügyi stabilitás megőrzéséért”. Rátett minderre Simor MNB elnök úr is egy lapáttal, aki pedig azzal járult hozzá a kitűnő hangulathoz, hogy bejelentette, a vezetése alatt álló intézmény a mind ezidáig oly szigorúnak mondott 3 százalékos inflációs cél elérésénél ezután csakis és kizárólag az adóhatásoktól megszűrt áremelkedést fogja figyelembe venni. Vagyis szabad a pálya az ő részükről is a „szakértői” kormány forgalmi- és jövedéki adóemelései által gerjesztett infláció tekintetében, hiszen azt (ugyan, mely megfontolások alapján is?) az MNB nem fogja figyelembe venni. Mindezen bravúros teljesítményekért pedig afféle jutalom falatként a magyar kormány felveheti a 20 milliárd eurós, ország mentőnek mondott kölcsön következő, 1,43 milliárdos részletét, hadd hízzon tovább a márciusra már amúgy is a GDP 82,7 százalékára gyarapodott bruttó államadósság. De ha valakinek még ez sem volt elég, a hét második felében érkezett új pénzügyminiszterünknek az „elmúlt 20 év legnagyobb adócsökkentéséről” szóló, szenzációsként tálalt bejelentése, amivel azután minden bizonnyal a politikai arcátlanság, a választók semmibe vételének Parnasszusán a kormány jó néhány más tagja mellett neki is sikerült méltó helyét elfoglalnia. Úgy próbált csinálni tudniillik, mintha az alig néhány hete bejelentett Bajnai csomag drasztikus adóemelései, nyugdíj- és egyéb elvonásai nem is ebben az országban és nem az éppen újonnan felállt kormány intézkedéseinek sorában történtek volna. Mégis, vajon mit gondolhatott a pénzügyminiszter úr ezzel az „utóbbi húsz év legnagyobb adó csökkentése” szöveggel az ország lakosságáról, hogy velük már valóban mindent meg lehet csinálni, nekik már tényleg bármit be lehet adni? „Szimpla adóátrendezés” szól ugyanis még a legenyhébben fogalmazó szakértői minősítés is erről az egészről, hiszen ha valaki még nem jött volna rá, amit a mostani adócsökkentések a lakosság pénztárcájában mondanak hagyni, azt kamatostul szedi majd vissza a megemelt fogyasztási- és forgalmi adó, valamint a nyomukban szorosan lépkedő infláció. Amelyek pedig éppen az adócsökkentéssel legjobban biztatott alacsonyabb keresetű rétegeknek jelentenek majd igazán nehezen elviselhető pluszterhet. „Szakértőink” önbizalmát egyébként a már jellemzett hangulatú sajtótájékoztató egy apró epizódja is növelni látszik, amikor is a magyarul hangzó újságírói kérdésre, miszerint tárgyalt-e a delegáció a legnagyobb ellenzéki párt vezérével is, Morsink úr a tolmácsot megelőzve, sok mindenről árulkodó, elszánt határozottsággal vágta oda ékes magyarsággal, hogy nem! Lehet, hogy ő már tud valami olyasmit, amit mi még nem?